csípő flexió gyengeség viszonylag gyakori után laterális transpsoas műtét. Állandó gyengeség okozhatja a kárt a beidegzése a psoas major izmok (PMMs); azonban anatómiai szövegek egymásnak ellentmondó leírások ez beidegzése, az elágazó minta az idegek belül a psoas major, különösen képest gerinc anatómia, nem volt leírva., A szerzők emberi tetemeket boncoltak, hogy leírják a PMMs-t ellátó idegek elágazási mintáját. Tizenhat bebalzsamozott tetemet boncoltak fel, és a PMM-be történő beidegzés finom elágazási mintáját 24 mintában tanulmányozták. Számszerűsítették az egyes idegágak ágainak számát, szélességét és hosszát a PMMs-hez. A PMMs-t beidegző idegágak az L1-L4 gerinc idegszintjéből származnak, izomonként átlagosan 6, 3 ± 1, 1 Ág. Az L1 idegág volt a legkevésbé következetesen jelen, míg az L2 és az L3 ágak voltak a legerősebbek, a legszámosabbak és mindig jelen voltak., A psoas major idegágai általában az izmon belüli elágazás előtt ferdén keresztezték az intervertebralis (IV) lemezt; a példányok 76%-ának, 80%-ának és 40%-ának volt egy ága a PMM-hez az L2-3, L3-4, illetve L4-5 IV lemezek középporcióján. A Pmmm-eket az L2-L4 ventrális rami ágakból szegmentálisan innerválják, ahol ezek az ágak ferdén haladnak át az L2-3, L3-4 és L4-5 IV korongokon. Az idegágaknak a PMMs-hez való hozzárendelésének ismerete csökkentheti a sérülést és a perzisztens gyenge csípő flexió előfordulását az oldalsó transpsoas műtét során. Clin. Anat., 30:479-486, 2017. © 2017 Wiley Periodicals, Inc.