forradalom
később és a modern forradalmi gondolat
csak a világi humanizmus megjelenése után a reneszánsz idején ez a forradalom fogalma, mint a társadalom meggyalázásának oka, megváltozott, hogy átfogja a modernebb perspektívát. A 16-ik századi olasz író, Niccolò Machiavelli felismerte annak fontosságát, hogy létrehoz egy állam, amely képes elviselni a fenyegető forradalom; de ugyanakkor a részletes elemzés a power led egy új hit, a szükséges szerkezeti változások a kormány bizonyos alkalmakkor., A változás új elfogadása Machiavelli-t a modern forradalmi gondolkodás élvonalába helyezte, annak ellenére, hogy szövegeiben soha nem használta a forradalom szót, és elsősorban egy valóban stabil állam létrehozásával foglalkozott.
Mondadori Portfolio / age fotostock
a 17.századi angol író, John Milton korai hívője volt a forradalom velejáró képességének, hogy segítse a társadalmat a potenciáljának megvalósításában. A forradalmat a társadalom azon jogának is tekintette, hogy megvédje magát a visszaélésszerű zsarnokok ellen, új rendet teremtve, amely tükrözi az emberek igényeit. Milton számára a forradalom volt a szabadság megvalósításának eszköze. Később, a 18. században a francia, Haiti és amerikai forradalmak megpróbálták biztosítani a szabadságot az elnyomó vezetéstől., A Modern forradalmak gyakran beépítették az utópisztikus eszméket a változás alapjaként.
Photos.com/Thinkstock
Immanuel Kant, a 18.századi német filozófus a forradalomban az emberiség fejlődésének erejeként hitt. Kant úgy vélte, hogy a forradalom “természetes” lépés a társadalom magasabb etikai alapjainak megvalósításában., Ez az ötlet segített az amerikai és a francia forradalmak alapjául szolgálni.
Photos.com/Getty képek
a 19.századi német filozófus, G. W. F. Hegel kulcsfontosságú katalizátor volt a 20. századi forradalmi gondolat kialakításában. A forradalmakat az emberi sors beteljesedésének tekintette, a forradalmi vezetőket pedig olyanoknak, amelyek szükségesek a reformok elindításához és végrehajtásához., Hegel elméletei szolgáltak a legbefolyásosabb forradalmi gondolkodó, Karl Marx alapjaként. Marx Hegel absztrakcióit használta az osztályharc tervének alapjául, amely a társadalom gazdasági folyamatainak ellenőrzéséért folytatott küzdelemre összpontosított. Marx az emberi történelem progresszív szakaszaiban hitt, amely az ingatlan-birtokló osztály munkásosztályának megdöntésében csúcsosodott ki. Ahhoz, hogy a társadalom előrehaladjon, a munkásosztálynak vagy a proletariátusnak át kell vennie a termelési eszközöket., Marx úgy tekintett erre az eshetőségre, mint a szabadságért folytatott emberi harc és az osztály nélküli társadalom végkövetkeztetésére, így kiküszöbölve a további politikai változások szükségességét. A marxisták által vezetett kommunista forradalmak Oroszországban, Jugoszláviában, Kínában, Vietnamban és Kubában, többek között a 20.században zajlottak.
fotók.,com / Jupiterimages
a 20.század közepén Crane Brinton amerikai történész elemezte a társadalom tendenciáit egy nagy forradalom előtt. Úgy látta, hogy egy prerevolúciós társadalom a társadalmi és politikai feszültségek kombinációja, amelyet a társadalom értékeinek fokozatos lebontása okoz. Ez a politikai hatalom töréséhez vezet, mivel az irányító testületnek az erő egyre kétségbeesettebb használatára kell támaszkodnia, hogy hatalmon maradjon., Ezzel arányos a reformelemek megjelenése, amelyek a politikai hatalom korrupciójának hangsúlyozására szolgálnak. Ahogy a jelenlegi politikai rend kezdi elveszíteni a tekintélyét, a lendület az ellenzék sokszínű erői között épül fel. Ahogy a kormány egyre bizonytalanabbá válik, a széttöredezett csoportok, amelyek a meglévő rendsávot fenyegetik, együttesen megdöntik a hatóságot.
Brinton egy nagy forradalom különböző szakaszait is megfigyelte., A kormány megdöntése után általában az optimista idealizmus időszaka következik, a forradalmárok pedig sokkal tökéletesebb retorikát folytatnak. De ez a fázis nem tart sokáig. A kormányzás gyakorlati feladataival kell szembenézni, és a mérsékeltek és a radikálisok között szétválás alakul ki. Véget ér a mérsékeltek veresége, a szélsőségesek felemelkedése, valamint az összes hatalom koncentrációja a kezükben. Ahhoz, hogy egy frakció uralkodjon és megőrizze hatalmát, az erő alkalmazása szinte elkerülhetetlen. A forradalom céljai elhalványulnak, mivel a totalitárius rezsim átveszi a parancsnokságot., Az eredeti forradalmi mozgalom néhány alaptételét azonban végül beépítik a végére. A francia és az orosz forradalmak ezt a fejlődési irányt követték, csakúgy, mint az iráni iszlám forradalom a 20.század végén.
a társadalmi átalakulástól független, szigorúan politikai forradalom nem rendelkezik ugyanolyan prerevolúciós és posztrevolúciós eseményekkel. Lehet, hogy pusztán a politikai hatalom változása (mint sok puccs d ‘ état – ban) vagy a hatalmi struktúrák kissé szélesebb átalakítása (mint az amerikai és mexikói forradalmak).,
