Erlkönig, más néven Erl-King vagy Elf-King, Franz Schubert dalbeszerzése, amelyet 1815-ben írt, és Johann Wolfgang von Goethe azonos nevű 1782-es versén alapul. “Erlkönig” sokak szerint az egyik legnagyobb balladák valaha írt. A dal két előadó, egy énekes és egy zongorista számára készült, és figyelemre méltó mennyiségű feszültséget és drámát tartalmaz mindössze négy perc alatt. Hatékonysága kétszeresen lenyűgöző, mert Schubert csak 18 éves volt, amikor komponálta.,

részben számos tehetséges énekessel való barátsága ihlette, Schubert rövid karrierje során mintegy 600 Művészeti dalt készített (31 éves korában meghalt). Az “Erlkönig” messze a legismertebb ezek közül. A vers, amely szöveget ad, mint sok olyan természetfeletti mese, amely a romantikus korszak irodalmát uralta, gyökerei egy skandináv népmesében gyökereznek. Goethe verse azt a történetet meséli el, hogy egy fiú lóháton lovagol haza apja karjaiban. Fél, amikor az Erl-király udvarol neki, egy hatalmas, hátborzongató természetfeletti lény., A fiú apja azonban nem látja vagy hallja a lényt, és azt mondja a fiúnak, hogy képzelete trükköket játszik vele. A fiú egyre jobban megrémül attól, amit az Erl-királytól hall, de apja azt mondja neki, hogy a dolgok, amiket lát és Hall, csak a természet látnivalói és hangjai egy sötét és viharos éjszakán. Amikor az Erl-király végül megragadja a fiút, az apa a lovára támaszkodik, de amikor hazaér, a fia meghalt.

Goethe verse, amelyet az alábbiakban reprodukálunk, tartalmaz egy beszélgetést, amely magában foglalja az apát, a gyermekét és a gonosz Erl-királyt., Hogy megkülönböztessük a beszélőket, az apa szavai félkövérek, a fiúé pedig kettős idézőjelek, míg az Erl-király szavai egyetlen idézőjelben vannak.

ki lovagol ilyen későn az éjszakában és a szélben?
az apa a gyermekével;
valószínűleg a fiú a karjában van,
biztonságosan tartja, melegen tartja.
fiam, mit rejtegetsz, így bumm az arcod?
” nem látod, Atyám, az Erlkönig?
az éger király, koronával és farokkal?”
fiam, ez egy ködszalag.
‘ kedves gyermek, gyere, menj velem!,
gar szép játék játszom veled
néhány színes virágok a tengerparton.
anyámnak sok arany köntöse van.”
” Apám, apám, és nem hallod
milyen éger király csendesen ígér nekem?”
légy nyugodt, maradj nyugodt, gyermekem;
száraz levelekben a szél suttog.
‘ akarsz, jó fiú, velem jössz?
a lányaim szépen várnak rád;
a lányaim bemutatnak az éjszakai sorban,
és mérlegelnek, táncolnak és énekelnek.”
” Apám, apám, és nem látod ott
Erlkönig lányait a sötét helyen?,”
fiam, fiam, pontosan látom;
a régi legelők olyan szürkenek tűnnek.
” szeretlek, gyönyörű alakod izgat;
és ha nem vagy hajlandó, erőszakra van szükségem.”
” Apám, apám, most megérintett!
Erlkönig tett nekem egy sajnálom!”
az apa kegyetlen, gyorsan lovagol,
fegyverben tartja a nyögő gyermeket,
nehézséggel és nehézséggel éri el a gazdaságot;
karjaiban a gyermek meghalt.

Goethe versének következő angol nyelvű fordítása ugyanazokat a szöveges attribútumokat használja, hogy megkülönböztesse a beszélőket.,

ki lovagol ilyen későn, éjszaka és szélben?
az apa a gyermekével.
megragadja a fiút a karjában.
biztonságosan tartja; melegen tartja.
fiam, miért rejted el ilyen félelmetesen az arcodat?
” apa, nem látod ott az Erl-királyt?
az Erl-király a koronájával és a vonatával?”
fiam, ez egy ködcsík.
‘ te elragadó gyermek, gyere velem!
csodálatos játékokat fogok játszani veled.
Színes virágok nőnek a parton.,
anyámnak sok finom dolga van.”
” Apám, apám, nem hallod
mit mondott nekem az Erl-király?”
légy nyugodt, maradj nyugodt, fiam;
a szél keveri a száraz leveleket.
‘szép fiú, velem jössz?
a lányaim szépen várnak rád.
a lányaim vezetik az esti táncot
, a rockot és a táncot, és énekelnek neked.”
” Apám, apám, nem látod
az Erl-király lányait abban a komor helyen?”
fiam, fiam, valóban látom;
a régi fűzfa olyan szürke.,
” szeretlek, gyönyörködöm a gyönyörű formádban;
és ha nem vagy hajlandó, erőt fogok használni.”
” Apám, apám, ő megragadott engem!
Erl-King megsebesít!”
az apa elfehéredett; gyorsan lovagolt.
a nyögött gyermeket a karjában tartotta.
nagy bajban elérte az udvart.
karjaiban a gyermek meghalt.

Schubert ügyesen aláhúzza a versben leírt műveletet azáltal, hogy gondosan elkészíti a zenét, amely a hallgatót medias res-be dobja. több eszköz segítségével növeli horrorját., Bár csak egy énekes vesz részt, Schubert a dal mind a négy személyiségét—narrátor, apa, fiú, Erl-King—adja az éneklés jellegzetes módját. Minden alkalommal, amikor a fiú beszél, például, növekvő hisztériáját az emelkedő hangmagassága jelzi, míg az apa hangja nemcsak alacsonyabb a hangmagasságban, hanem egyenletes, sőt. Az Erl-király hangja ezzel szemben kezdetben édesen beguiling, de ahogy elveszíti türelmét a fiúval, dühös, fenyegető élre kerül. A zongorista is hozzájárul a hangulathoz., Schubert mesteri írása a jobb kéznek folyamatos staccato akkordokat ad, amelyek a ló lüktető ütemére utalnak, és sürgősséget adnak a narratívának, balra pedig ismétlődő, csendesen baljós kis futást ad. Mindkét kéz lejátszása teljesen leáll, amikor a fiú sorsa kiderül.